Karácsony ünnepe - Jézus Urunk születésnapja - Budakálász 2009.12.21.

 

Születésnapot jöttünk köszönteni, Jézus Urunknak, szellemi vezetőnknek, lelkünk reménységének, útmutatónknak a születésnapját. Egy titokzatos helyre jöttünk. Szent György a nemes lelkű keltákkal i.e. 500 évvel bejött a Pilisnek ebbe a részébe, ahol most állunk. Egy gyönyörű várat és alagútrendszert építettek itt. A Kárpát-medence egyik legfényesebb szellemi központját építették itt fel. A 400-as években Attila ezt a várat felújította, majd az 1200-as években IV. Béla király hozta helyre a várat. A négy éves Szent Margitnak látomásai voltak itt.

Amikor közeledik a Karácsony, sok helyen az emberek „betlehemet” állítanak. Betlehem egy város! Ilyenkor az emberek eszébe jut egy jászol, Jézuskával.  Jártam a világot és tapasztaltam, hogy Jézus Urunk születését palotában ábrázolják, domborműveken, festményeken. Az 1200-as, 1300-as években történt valami, Jézus Urunk születését előbb düledező palotában, majd egy istállóban, bárányok, szamarak, barmok között ábrázolják. Elég hosszú idő telt el, amíg a megoldásra rájöttem.

Az emberek az egész világon olyan programokat futtatnak, tudva, vagy tudatlanul, amellyel a boldogság lehetőségét is elveszik egymástól. Ezzel megmételyezik az életüket. Lássuk, mik ezek a programok.

Az ember azt hiszi, hogy az igazi ajándék egy tárgyhoz kötődik. Ez csak „átmeneti” örömöt ad. Mi az ajándék? Erre mindenkinek rá kell jönnie. Az ajándék egy nagyon titokzatos dolog. Édesapám elmondta, hogy neki minden pillanat ajándék. Ő minden pillanatban megérezte a csodát, hogy süt a nap, hogy este fenn van a hold, hogy ragyogó a napsütés, vagy olyan jó csípős hideg van. Ajándék az is, hogy hall, lát, ölel, jár, mozog, jó ízeket érez. Ki adja ezt az ajándékot? A Jóisten.

Karácsonyt ünnepelünk, ez a legszebb ünnep, amit egész évben várunk, egy olyan álom, amit dédelgetünk magunkban. Kétezer évvel ezelőtt a Jóisten a világ legcsodálatosabb ajándékával várt bennünket. Megszületett az az ember, akit vártunk, Jézus Urunk. Ő életünk legnagyobb ajándéka, megmutatta nekünk az élet szépségét, megmutatta az utat, visszaadta egészségünket, testileg – lelkileg – szellemileg. Őt igyekeztek követni a nagy királyaink. Tanítását magunkba foglaltuk, az életprogramja szerint élhetünk, és megtalálhatjuk a boldogságot, akit mindenki keres, megtalálhatjuk az ajándékot.

Jézus Urunk egy királynő gyermeke, édesapja maga az Isten. Jézus Urunk az Isten fia. Tudjátok mekkora csoda volt ez akkor? Micsoda boldogság volt az embereknek, hogy a reményük, a hitük, az elképzelésük ott volt testet öltve. A királyok ajándékot vittek neki, aranyat, mirhát. Mi egy szép Jézus szobrot szeretnénk itt állítani…

 

 

Karácsonyi mese

 

Mindnyájunk képzeletében él egy idillikus, vágyott kép a Karácsonyról. Hozzá tartozik a fenyő, a puha fehér hó, a csend, békesség, a Nap, a tűz melege, gyertyák fénye, angyalok érintése, finom ízek, illatok élvezete, szeretett lények közelsége, ölelése.

 

December 21-én Jézus Urunk születésének szent napján mindez a csoda megadatott azoknak, akik Kovács-Magyar András, s általa a szellemvilág hívására eljöttünk szent időben, szent helyre ünnepelni. Arra a helyre, ahol hamarosan egy álom megtestesüléseként Jézus Urunk hatalmas, áldást osztó szobra fogja átölelni az egész országot.

 

A Világ Világossága az év legsötétebb napján érkezik a világba, amikor testünk, lelkünk, szellemünk áhítozik a fényre, melegségre.

 

Egyre több helyen olvashatjuk, hallhatjuk, hogy komoly teológusoknak is fejtörést okoz Jézus Urunk születésének időpontja, de azt már bizonyossággal kijelentik, hogy ez nem december 24-25- re tehető. S, hogy mikor van Karácsony? A természet megmutatta! December 21-ére fehérbe öltözött a táj, elült a szél, a dermesztő hideg megenyhült, felsütött a Nap, énekeltek a madarak.

 

Miénk lett a legnagyobb ajándék, melytől csillog a szemünk, mosolyog a lelkünk!

Jézus Urunk Szent Szelleme arra tanít, vegyük észre a jelen pillanat adta csodát, éljünk itt és most, mert ez a Valóság!

 

S a képzeletet csak a valóság múlja felül.

Másnaptól az idő megváltozott- eső esett, a hó elfogyott- a Jó Isten jelet adott!

S, ahogy a természet örök körforgásában váltakoznak a fény és sötétség időszakai, ugyanúgy változnak a történelmi korok ,,fényviszonyai".

 

Napjainkban újra felerősödik az emberekben a vágy a Fény felismerésére, megtapasztalására. Hisz a fény a sötétségben is világít, csak a sötétség nem veszi észre. Ha bent tartózkodunk egy sötét szobában, s egyszer csak kinyílik az ajtó, mi történik? Vajon van- e bátorságunk kinyitni a bennünk rejlő ajtót, s befogadni a beáramló fényt?

 

A Jó Isten elküldte elsőszülött fiát a világnak, s az ő születésnapját ünnepeltük.

Felmerülhet bennünk a kérdés, mit adhatunk mi a Jó Isten Fiának, a fénynek magának?!

 

Erre a kérdésre egy öt éves kislány gyermeki- isteni bölcsességével adta meg a választ:

,,Én már tudom mit adhatok Jézuskának! A szívemet adom."

Tanuljunk tőle, s ne csak ilyenkor Karácsonykor.

 

Fohász

 

Kinyitom szívem ajtaját,

Jer be Jézus, jer be hát,

Magamba fogadlak.

Te bennem vagy, s én Tebenned,

Atyánk s Anyánk bennünk,

S mi Őbennük.

Éltem minden pillanatát néked ajánlom,

Légy vezérlő csillagom!

Gyújts lángot a lelkembe,

Hogy szellemem tüzesítse!

Véled Mennyekig repüljek,

S másokat is magammal repítsek.

Megnyitom lelkem ajtaját,

Jer be szerelmes Jézusom, jer be hát!

 

 

Jézus Urunk születésnapja tiszteletére

 

December 21-e Napforduló ünnep. Ősidők óta a Fény születésének napjaként emlékeznek meg róla a természeti ünnepek ritmusában élő emberek.

 

A Táltos közösség - a természeti ünnepek és a Kis Boldogasszony (Szűz Mária) ünnepek hagyományának őrzője - ezen az ünnepen is a természet templomában tartotta a Szert.

 

Budakalászon, egy varázslatos berekben várt minket Tanítónk, ahol már ie. 500 évvel is jártak Szentjeink, megjelölve a helyet az Istentudó emberek számára.  Számos szent hely van már országunkban, amelyeket gyógyító fénypaddal, a gyógyító források kitisztításával újra élővé tett a Táltos közösség. Reméljük, hamarosan eljön az idő, mikor a budakalászi berek is ebbe a körbe fog tartozni.

 

Ősi magyar naptárunk szerint december az Álom hava. A tél első hónapja mély álomba ringatja a természetet. De van egy jel december 21-én, ami reményt ad az embereknek. Az álom nem tart örökké, mert megszületik a Fény, s bár eleinte úgy érezzük, ólomlábakon jár, de minden nap egyre hosszabb időt tölt a fény közöttünk. Remény van a kikeletre!

 

E gyönyörű napon a Fény nemcsak a természetben születik újjá, hanem szívünkben is. Jézus Urunk ezen a napon jött a világra, mely ezerszeresére növeli a Fényt, bearanyozva a Földet és a nyitott szívű emberek lelkét.

 

Szentjeink tanításai az örömről, a boldogságról, a pillanat csodájáról Táltosunk tolmácsolásában végigkísérte ezt az évünket is, és most elérkeztünk oda, hogy megismerjük mi is az ajándék.

 

Első gondolatunk az ajándékról általában, valami tárgyiasult dolog, mely örömmel tölthet el egy rövid ideig. De mi segítséget kaptunk ahhoz, hogy megértsük, mi is az igazi ajándék.

 

Nem tárgy, hanem egy pillanat, mikor örömünket leljük abban, amit teszünk, amit megélünk. Akkor, a jelenben lenni, megélni… de csodás lenne a végtelenig meghosszabbítani.

De egy ilyen ajándékra még évekkel később is úgy emlékezhetünk, hogy az akkori érzés is vele együtt felidéződik. Hát gyűjtsünk össze minél több ilyen ajándékot, mert ezek a pillanatok lesznek segítségünkre a feladatokkal teli időszakainkban is.

 

Még december 21-én este 7 órakor egy újabb ajándékkal lettünk gazdagabbak Jézus Urunk születésének pillanatában. Az udvaron állva, elcsendesedve egy csapat vadliba húzott el felettünk, majd az egész napos szélcsend után, pontban 7 órakor egy hosszan tartó, erős fuvallat kíséretében megérkeztek Szentjeink, ahogy szoktak, a szelek szárnyán.

 

Áldott, Boldog Karácsonyt és ajándékokkal teli újesztendőt kívánunk!