1177-ben látta meg a napvilágot.

III. Béla gyermeke volt.

1205-ben megnyílt feléje a trón felé vezető út.

II. András és felesége Gertrúd házassága termékeny volt.

Tíz év alatt öt gyermeke született.

Közöttük volt a későbbi IV. Béla és Szent Erzsébet.

A király éppen hadjáratai egyikén volt,

Mikor az idegenek pártolása miatt a főurak

Megölték feleségét, Gertrúdot.

Öt árva gyerek siratta őt.

András negyven évesen újra nősült.

Felesége Jolánta tizennyolc éves volt.

Megszületett hatodik gyermeke, kinek Jolánta lett a neve.

Keresztes hadjáratot indított a Szentföldre.

Útja során saját vagyonát is arra költötte,

Hogy Jeruzsálemben sínylődő, több mint háromezer magyar embert

A kegyetlen rabszolgaságból kimentve,

Hazájába hozva őket letelepítse.

Enni adott az éhezőknek,

Reményt a reményteleneknek,

Biztonságot a csüggedőknek.

Házat, földet osztott nekik, hogy életüket megszépítse.

Ezért lett a település neve: Szentendre.

A nép már életében szentként tisztelte.

Áldották nevét, mert megérdemelte.

Az utókor őt jeruzsálemi hercegként emlegette.

1222-ben kiadta az Aranybullát.

A magyar alkotmány egyik legjelentősebb dokumentumát.

Az arany pecséttel ellátott ünnepélyes oklevelét,

Mely védte az őslakosság, a különböző társadalmi rétegek jogait,

Leszögezte az államműködés alapvető normáit.

Az egyház, sok nemes cselekedetét nem jó szemmel nézte.

II. András Magyarországról a pápai oltalom alatt álló 

Német lovagrendet kiűzte.

Éveken keresztül jöttek a figyelmeztetések,

Hogy fogadja vissza országába a rendet.

Sérelmeik egyre nőttek.

A királyt, egyházi átok alá vetette az esztergomi érsek.

Felesége halála miatt ötvenöt évesen új házasságot kötött.

Egy itáliai őrgróf huszonhárom éves ifjú leányát, Beatrixot vezette oltárhoz.

II. András egy év múlva az élők sorából eltávozott.

A trónon kereken harminc esztendőt töltött.

Lovagkirálynak bizonyult.

Tudott bőkezű és gáláns lenni.

Tudott rajongásig szeretni.

Tudta az élet ezer apró örömeit élvezni.

Tudott a népéért küzdeni, lelkesedni, életüket széppé tenni.

Érdemeit a magyar nép soha nem feledi.

szerző: Kovácsné Tóth Klára