CSILLAGNYELV – Szent Margit élete 6.

Csodálattal nézték elmerült arcát. Látszott, nem érzékeli, mi történik körülötte, arca kipirult, szinte sugárzott, nem tudták levenni róla pillantásuk. Megragadta őket ez a szépség és tündöklés, nem akarták elmulasztani ezen percek élményét.

Szent Margit gyemekkorában

Kicsit féltek is, mert nem tudhatták, hol jár ilyenkor szellemével a királylány. Irigyelték is kicsit, hiszen látszott sugárzó boldogsága, s mit nem adtak volna, ha ők is megpillanthatják azt, amit ő láthat. Tudták másabb ő mindenkinél, elszántan küzdött a céljaiért. Tudták, közel van ő az Éghez, útját folyamatosan csodák sora kísérte.

Bár tudták volna tiszta szívvel fogadni mindezt, de nehéz volt elfogadni, hogy valaki ennyire más legyen. Amikor egész fiatalon először feküdt a földön úgy, mintha meghalt volna, nagyon aggódtak. Aztán jött Olimpiádisz asszony és szinte belerúgott, hogy megnézze él-e. Akkor sajnálták, de azóta sok furcsa dolog történt körülötte. S ki merne beleszólni abba, amit nem is ért, s akit e titkok öveznek, a királynak a lánya.

A kolostor csendes falai között, visszavonulva, az ima boldog órái következnek. Ilyenkor újra járhatja az Ég ösvényeit, s beszélheti érthetetlen angyalnyelvét. Ha csak teheti, az ablakmélyedésben imádkozik, ahol a boltívek ölelte ablaküvegen, égi jegyesének, Jézusunknak képe van megfestve.

Jézus Urunk

Legjobban itt szeret lenni, főleg, mikor az ablakon átragyog a nap fénye. Ilyenkor szárnyal a lelke, s elfeledi a munkában megfáradt, oly kíméletlenül kimerült testet. Ilyenkor jó a kolostor magánya, jó, hogy életét teljes figyelmével a feladatának szánhatja. S ha nincsenek is sokan, akik értik a csillagok édes nyelvét, ő elhozza azt az égi tudást, amit nekünk szántak.

S ki lehet a társa, ki az ki szintén birtokosa e tudásnak?

Akár az egyszeri királylány a mesében, úgy keres Margit is társat az égben. A mesebeli királylány annak ígéri kezét, ki megtalálja, bárhova is rejtőzzék. Jönnek sorra a jelentkezők, de mindenkinek túljár az eszén. S lassan nincs, ki próbát tegyen, nem találják ki, hová rejtőzhetett.

Egy szép napon aztán jelentkezik a kisbojtár. A csillagszemű legény aztán mindenhol megtalálja a huncut királylányt. A királylány sem búslakodik már, mert tetszik neki a kisbojtár, de szavát tartva, utolsó próbaként a Nap mögé bújik, s várja, hátha a kisbojtár itt is megtalálja. S ha megtalálta a virág szirmában, megtalálta itt is, így szól az ősi mese, amiből tanulhatunk ma is.

Margitkánk, akár a mesebeli királylány, szeret égi ösvényeken járni, s ezen utakon Táltosokkal találkozni. Vannak még mások is, kik az égi utakat ismerik, kik szent erdőben élnek, s őket Pálosoknak, a fehér Táltosoknak nevezik. Földanyácskánk szíve s az ő szívük, egy ritmusra jár, s őrzik ők is, az ősi tudást. Margit velük révül, járja égi ösvényeit, s titkot őrizve tűri a kolostor nehézségeit.

Ki tudja értették-e társnői mindezt, s óvták-e azt a szépséges lelket, amit társukként rájuk bízott az Isten.