Ruhái egyszerűek, nem hivalkodnak, de ez más, ebben őrzi a szebbnél szebb selyem, ezüst s arany fonalait, hozzáillő szöveteit, s finom művű varrótűit. Most aztán csendben elmerülhet az alkotás örömében. Nem is sejtik, hogy milyen öröm ez neki. Ezernyi virágot tudna hímezni, angyalokat és szépséges mintákat.

Nem csak furcsa imáival, különös gonddal összeállított böjtjeivel, szertartásaival igyekszik kifejezni szeretetét, de ezekkel a hímzésekkel is. Belevarrja álmait, a tomboló életet, a mesék csodás világát, s az égi tisztaságot, s mindent, ami lelkében él. S ki tudja mi az, miről mi nem tudhatunk. Amikor a minták formálódnak a keze alatt, gondolataiban már messze jár, talán átéli életeinek folyamát.

Nincs film, mi pótolhatná, nincs színesebb történet, mi utánozni tudná az életet örömével, nehézségével, fájdalmával s mindennel együtt, ami az élet adománya. Jó volt ilyenkor elmerülni a végtelenben, kilépve az idő korlátjából, átélve az egykori jelent. Mindezeket belevarrta szép hímzéseibe.

Máskor, ha nem talált már tenni valót, nekiállt gyapjat mosni, amit aztán gyakorlott mozdulatokkal feldolgozott, s font finom szálakká. Talán elődeit követte, mikor ügyes kezével alkotott. A régi írásokban Szűz Máriának is megemlítik kézügyességét. Szebbnél szebb, finom szövésű kelméket szőtt a régi pártus hagyományok szerint. Ő készítette Jézus Urunk sok ruháját.

Árpád-házi Szent Erzsébet

Margit nagynénje, Szent Erzsébet, egyszer gyapjúfonással kereste kenyerét, mikor vagyonából kifosztva - hogy túlélje a tél kemény hidegét - ebből tengette életét. Margit nem ismerte személyesen szentéletű nagynénjét. Erzsébet rövid élete hamarabb véget ért, mint ahogy Margitkánk meglátta az ég kéjét.

Ez a kézügyesség is része volt énjének. Ha a szellem tisztán dolgozik, előjönnek az életei során megtanult tudásai. Most ezt a hímzést, amin éppen dolgozott, a pálos atyáknak szánta, az újonnan elkészült oltárukra.

Nemsokára avatják a kolostor új szárnyát, s Margit meglepetésnek szánja ezt a selyemszálakkal kivarrt életfát ábrázoló terítőt. Jó hogy nekik nem kell magyarázni, értik szavak nélkül is, amit gondol, amit érez, ők igazi testvérek. S ha e terítőt majd az oltárra helyezik, az Isten is elmosolyodik.

A pálos kolostor gyönyörű, egy építészeti bravúr, s ahogy formálódott a minta kezei alatt, izgatottan gondolt az átadás pillanatára. Szerette volna, ha olyan szépet hímez, ami méltó lesz a szép helyhez. Csak készüljön el időre.

Most arany szálakkal kezdte díszíteni a virágok szirmait, s az arany ragyogásába beleszőtte áradó szeretete fényeit. A megcsillanó napfény, mikor a terítőre esett, majd elpirult, mert neki is megtetszett.