A Biblia, az Újtestamentum alapján is kiderült, hogy Jézus Urunkat meggyilkolták. Nem volt népszámlálás, amikor Mária szülte Jézus Urunkat? Bizony nem, és ennek bizonyítékai is vannak.
A római császár által kiadott népszámlálási rendeletek, melyek megtalálhatók a mai napig kőbe vésve, Ankarában, egy katolikus templomban. Augustus császár három ízben rendelt el népszámlálást a római katonák és a térségben élő római emberek részére.
Az ilyen egyik népszámlálás, időszámítás előtt 28-ban volt, a következő időszámításunk előtt 8-ban, és Jézus Urunk születése után 14-ben. Egyik feljegyzés sem említi, hogy Jézus idejében népszámlálás lett volna. Különösen nem az ottani lakosságnak. Az ottani lakosságnak Sulpicius rendelt el népszámlálást, időszámításunk előtt 10-ben. Ez a népességszámlálás sem vonatkozott Jézus Urunkra.
Jézus Urunk meggyilkolása nem csak felnőtt korára volt tervbe véve a vének, az írástudók és a papok előtt, hanem már születésekor is.
Máté 2.16 pontjából tudjuk, hogy már Heródes is meg akarta gyilkolni Jézus Urunkat, születését követően azonnal. Mivel Heródes tudta, hogy született valaki, aki az ő királyságát veszélyezteti, kiadta a parancsot, hogy minden két év alatti fiúgyermeket gyilkoljanak le. Sokakban él az a gondolat, hogy az Isten egyszülött fiát adta az emberek bűneiért. Ha az Isten meg akarta volna ölni a fiát, akkor nem úgy csinálja, hogy megbíz egy római helytartót, hogy ölje meg Jézus Urunkat.
Amikor Jézus született, egy csodálatos csillag jelent meg az égen. Nem akármilyen csillag, nyolc csillag együttállása adott ki egy nyolcágú csillagot. Ez a nyolcágú csillag 3500 évvel Jézus Urunk születése előtt Ré fáraó születésekor jelent meg először. Az asztrológusok emlékeztek rá, tudták, hogy újra egy Isten gyermek született.
Rómaiak gyilkolják a gyermekeket
Azok a gyermekek, akiket legyilkoltak, Jézus Urunkért haltak meg. Az ünnepük december 28-ára esik, aprószentek ünnepének, nevezik. Több alkotáson, így a strassburgi katedrálison is jól látható az a kép, ahogy lemészárolják a rómaiak a két éven aluli gyermekeket.
Heródes félelme, hogy megfosztja hatalmától, egy megalapozott trónigénnyel fellépő uralkodó. Azt látszik igazolni, hogy Jézusnak mégis volt valamiféle királyi származása, amit Heródes is bizonysággal tudott. Ezzel kortársai, a papok, Pilátus is tisztában voltak.
Hogyan csapták be Heródest a három király rokon?
Erről a Biblia is tudósit Máté 2.12-es fejezetében.
Kik voltak a felbujtók, amikor Jézust újra és újra meg akarják gyilkolni?
A mai törvény szerint is a felbujtást, nagyobb büntetéssel sújtják, mint azt, aki elkövet egy gyilkosságot.
Máté evangéliuma 27.20
A papok és a vének uszítják fel a sokaságot, hogy Barabást szabadon bocsássák, és Jézus vesszen el.
Az ítélő előtt áll Jézus és Barabás. Megkérdezi az ítélethozó, hogy kit engedjenek szabadon húsvét tiszteletére, Jézust vagy Barabást? Az emberek Barabást választják.
Miért Barabást választják, hiszen Jézus nagyon sok embert meggyógyított hallottakat támasztott fel. A válasz egy dologban rejlik: a szűkszámú kis elöljáróságnak akartak tetszeni ezek az emberek. Ezért Barabást választották. Vajon mit érezhettek hetek, hónapok múlva, hogy bírták ezt a döntést hordozni? A mai életben is van számtalan helyzet, amikor emberek úgy döntenek, hogy bizonyos kis csoportnak tetsszen a döntésük, ahelyett, hogy úgy döntenének, ahogy a szívük diktálja.
Nyolcágú csillag az égbolton
Jézus Urunk születését nyolc csillag együttállása jelezte. 320 évvel születése előtt, a szellemcsaládjának látnokai megjósolták, hogy meg fog születni Jézus Urunk. Más szellemcsaládok is belefoglalta a bibliájukba, hogy érkezik a megváltó. Ez a bizonyos nyolcágú csillag még egyszer feltűnik az égen, Jézus Urunkat követően Sulpicius püspök meggyilkolásakor.
Miután Jézus felcseperedett, ez a nyolcágú csillag feloszlott az égen, de amikor 33 éves lett, a csillagok újra összerendeződtek, egy gyönyörű T alakot írtak le az égre. Ez a T a mai napig Taunak mondott betű, az utat jelenti. Szinte jelezte az ég is Jézus Urunkról, hogy „én vagyok az út, az igazság, és az élet”. Kövessétek az utat. A Jóisten ezt a csodálatos T csillagképet varázsolta az égboltunkra.
Amikor Jézus Urunkat elfogják, a rómaiak egy ilyen T alakú keresztet ácsoltak, a néppel az akarták tudatni, elhitetni, hogy az égen is ott van Jézus végzete. Ezért egy T alakú keresztet ácsoltak, és erre feszítették meg Jézus Urunkat, és nem a mai római áldozati kereszthez hasonló keresztre. Jól mintázza ezeket a T alakú kereszteket a templomos katedrálisokban található keresztek is. De ha valaki reneszánszkori festők képeit fogja nézegetni, számtalan T alakú keresztet fog találni.
↑
T alakú keresztek
↓
Franciaországban Cathresben és Rotterdam katedrálisában is vannak ilyen képek, amelyeken Jézus Urunk megfeszítését T alakú kereszten ábrázolják. Ilyen szobrot találhatunk Klagenfurt főterén is Ausztriában.
T alakú kereszt Klagenfurtban
Azt is alátámasztja mindez, hogy a sokat vitatott Szent Heléna, aki 248 és 328 között élt, Konstantin császárnak volt az édesanyja. A római legendák szerint álmot látott, látomása volt, hogy fedezze fel újra Jézus Urunk sírjánál az ő keresztjét. A bizánciak arról legendáztak, úgy tanították a híveiknek, hogy a szent keresztet Szent Heléna találta meg, és ő hozta Európába.
Mondhatjuk úgy is, hogy a római birodalomnak itt volt a Pál-fordulata, mikor Szent Heléna felleli a keresztet. Igen ám, csak az idő távlatában ez sem állta meg a helyét, hiszen Szent Helénát mindig egy római kereszttel ábrázolják, egy áldozati kereszttel. Az asztrológusok, és XVI. Benedek Pál Pápa is kijelentette, ez a kereszt bizony T alakú volt és nem áldozati kereszt. Ezt a keresztet - a templomos lovagok is tanították - Jézus Urunk meggyilkolását követően biztonságba helyezték és onnan majd a 400-as években Attila hozza Európába.
Pál és Péter igyekezett olyan módosításokat tenni, hogy szimpatikus legyen a Júdeában élő vallásos emberek körében. A szegények körében, a tehetősebb írástudók és papok körében is. Hogy szimpatikusabb legyen, kitalálták Jézus Urunk nevelőapjának a történetét. Úgy gondolták, hogy még szimpatikusabbá fog válni Jézus a papság körében, elfogadhatóbbá teszik a jelenlétét, Péter és Pál igyekezett kompatibilissé tenni Jézust a rómaiak számára. Péter nemcsak akkor árulta el Jézus Urunkat, amikor megszólalt a kakas, újra elárulta Jézus Urunkat, amikor olyan dolgokat talált ki róla Pállal egyetemben, amihez Jézus Urunknak semmi köze nem volt.
A Biblia Újszövetségének első evangélistája, az első és a második oldalon, háromszor tizennégy íziglen bizonyítják József családfáját, annak a Józsefnek, akinek semmilyen vérbeli kötődése nem volt Jézus Urunkhoz, hiszen édesanyja Szűz Mária, egy hun királykisasszonynak, Annának a lánya, az apja pedig maga az Isten. Józseffel csak a Biblia elején találkozunk, és utána eltűnik, sehol nem találkozunk vele többet.
A rómaiakkal szemben megnövekszik a jeruzsálemiek ellenszenve, különösen Jézus Urunk meggyilkolását követően. Folyamatos zavargások voltak a térségben. Jeruzsálem egész népessége fellázadt.
A 60-as években már harcok is folynak, a 70-es években Róma hatalmas haderővel a térsége jön, és 300-400 ezer júdeai embert mészárolnak le Jeruzsálem térségében. A terror nemcsak Jeruzsálemre vonatkozott, hanem egész Európára és Ázsiára. Ahol Jézust követő embert találtak, lemészárolták, legyilkolták őket, a lehető legbrutálisabb módon. Ahol meghallották Jézus nevének kiejtését, vagy tiszteletét, brutálisan megkínozták ezeket az embereket, és ha nem vonták vissza, megégették őket, legyilkolták őket.
Az amfiteátrumokban gladiátorok gyilkolták egymást, a római népnek ez tetszett. Ez volt a színház, ez kellett a népnek, ezt szerették. Miután megjelentek Jézus Urunk követői, a keresztények, sokkal olcsóbb volt a gladiátorok helyett keresztényeket megkínozni és kivégezni az arénákban. Több mint ezer év után sem felejtik el a rómaiak ezt a kivégzési módot.
Aki Jézus Urunkat, az Isten fiát vallja és szereti, és nem Rómát, még ezer év múltán is ezzel a kivégzési móddal végzik ki! Emlékezzünk nemzetünk nagyjára, leghatalmasabb királyunkra, Mátyás királyunkra, és az ő kedves kapitányára Dózsa Györgyre, akit izzó vastrónon égettek meg.
Jézust követők száma nem csökkent, hanem egyre nőtt. Az életüket adták Jézusért. Szerették, imádták, máglyára mentek, bármit vállaltak Jézusért. Róma nézte mindezeket, és elirigyelte. Róma addig mindent erőszakkal próbált megoldani. De látta, hogy a szeretet programja sokkal erősebb, mint az erőszak programja, ezért egy ördögien gonosz tervet dolgozott ki. Elkezdte tanítani a rómaiaknak, hogy Jézus Urunk Róma szentje. Kompatibilissé tették Jézust Rómával. Rómának azon kívül, hogy megölték Jézus Urunkat, semmi köze nem volt Jézushoz. Sem az anyja nem volt római, sem az apja, talán még az unokatestvérei sem. Egyszerűen Róma kitalálta, hogy övé Jézus, az ő szentjük.
Ettől a pillanattól, ha Jézust valaki szerette, akkor Rómát szerette, és ettől a pillanattól, ha valaki Rómát nem szerette azt mondták eretnek, mert Jézus Urunkat nem szereti, sem az Istent. Az egyszerűen gondolkodó emberek ebből a körből nem tudtak kikerülni. Már a kérdés feltevése is halállal járt, ha valaki megkérdezte: de hát ki ölte meg Jézust?
Ennek ellenére mégis voltak bátor királyok, nemesek, népek, szervezetek, mint például a Merovingok, a kelták, a templomosok és még sokan mások, akik merték Jézust szeretni, merték őt Rómától teljesen különállónak látni.
Ma ki lehet mondani, hogy szeretjük Jézust, és ezzel nem kell mást is szeretni, csak pusztán őt, nem jár érte kivégzés. Természetesen mindenkinek a magánügye, hogy melyik egyház előtt hajt fejet, illetve hol hajt térdet. Vagy Jézus Urunk és Isten előtt tiszteleg. Tudnunk kell, hogy Jézus és az őt hirdető egyházak nem egyek, tanaik igen eltérő módon szólnak az életéről és a tanításairól. A mai evangéliumok, amiket ismerünk, töredékei az eredeti evangéliumoknak.
Szeretettel látjuk kurzusainkon és gyógyító központjainkban:
+36-1-251-4983
+36-1-222-3186