A házban is voltak szellemek. A kis unokám Kitti, beszélt a szellemekkel. Kérte, hogy hagyják ők békén. Mondta is többször:

- Mama, nem hagynak aludni, mindig felkeltenek!

Ébresztő Bianka! Megyünk bulizni! Főztek, zörögtek, éreztem a sült hús szagot, a lecsó szagot, a hagymás rostélyos szagot. Az unokámmal együtt éreztük a szagokat. Zörögnek a tányérok.

Ezek a szellemek elmondták, hogy hogyan haltak meg. Barbi unokám is beszélt velük. Ez a 3 gyermek szellem valahogy itt maradt és nem tudott elmenni. Segítséget kértek. Álmomban láttam, hogy ott áll az ágyam mellett és csak néz engem. Gyönyörű bájos arca, két szép szeme volt a kisfiúnak. Fölnéztem rá és eltűnt. Éreztem, hogy ott vannak, de látni már nem láttam őket.

Kittike mindig beszélt velük, nem hagyták őt aludni:

- „Mami nem megyek be oda egyedül aludni, mert ott mindig piszkálnak, letolnak az ágyról!”

Ezért sokszor nem akart a szobába bemenni.

- Milyen változást tapasztal, miután a túlvilágra engedtük a szellemeket?

- Csönd van, nyugalom. Olyan kellemes itt minden.

A szellemek engem nem bántottak, csak nem tudtam nyugodtan aludni tőlük. Tudtam, hogy ott vannak. Ripityára tört a tányér, millió darabra hullott szét. Amikor itt voltak az előszobában, a kép leesett a falról.

Pestszenterzsébeten volt egy családi házunk, ahol 36 évig laktunk. Elég rossz helyen fekhettünk, mert sok nyavalya ért minket. Amikor 3 éve ide költöztünk, a szomszédasszonyunknak mondtam, hogy itt is fáj, ott is fáj, nem jól érzem magam. Azt mondta menjünk el Kovács–Magyar András irodájába. Ő hozott el Önökhöz. Kimérettem a lakást, földsugárzás-mentes helyre feküdtünk, utána kezdtem helyrejönni. Sokkal jobban érzem magam, mint előtte.

Nem láttam jól, szemüveget hordtam. Amikor András a televízióban gyógyító energiát küldött, azt mondta, ki mire akarja fölhasználni, arra a testrészére tegye a kezét. Én a szememre tettem. Én akkor letettem a szemüveget. Köszönöm szépen!

 
Kovács-Magyar András irodájának elérhetősége: