mikor meghalt a fiam, azt álmodtam, hogy fázik, nagyon fázik. Álmomban mondtam neki, ha fázol, takarózz be. Fölébredtem és akkor rájöttem, hogy hogyan takarózna be szegény. Később olyan álmom volt, hogy fehér ruhában van, köntösben és nagyon ideges, fél és ideges. Anyák napja következett. Van a falon egy futó növényünk fölfüggesztve. Tévéztem és egyszer csak a virág szárai egészen fölemelkedtek, úgy mintha valaki belülről széthúzná őket. Nagyon érdekes volt. Először ránéztem és arra gondoltam, hogy valamit csinálnak a szomszédban és attól mozog a virág. De ez olyan volt, mintha valaki irányítaná és fölemelné a szárait, hogy figyeljek föl rá, hát ez nekem szól. Odanéztem és mondtam: Attila, köszöntöttél édesanyák napján? Utána szépen visszament a szára. Nagyon érdekes jelenség volt.
Azt vettem észre, hogy az idősebbik fiam úgy kezd viselkedni, mint a kisfiam. Étkezési szokásait kezdte átvenni. Volt a fiamnak egy autója, amit nagyon szeretett, szinte bele volt szerelmesedve. Nekem órákig mesélt a kocsikról. A lányokról nem mesélt annyit, mint erről az autóról. A kisfiam, amikor beleült, olyan volt benne, mint egy angol lord, egy úriember. Amikor beleül a nagyobbik fiam ebbe az autóba, akkor úgy viselkedik, mint a kisfiam. Lenyugszik, olyan türelmes és nyugodt lesz, én csak nézem, és úgy ül, úgy vezet, ahogy a kisfiam. Akkor meggyőződtem, hogy itt valami nem stimmel. Úgy kezd étkezni, olyanokat eszik, amiket a kisebbik fiam szeretett. Mondom neki, hogy te tisztára úgy nézel ki, mint az Attila. Még a fejtartása is kezd megváltozni, a modora nagyon kimért, udvarias. Ő azelőtt kapkodó, szeleburdi volt, most pedig egészen másképp viselkedik, mintha a kicsit látnám állandóan. Teljesen megváltozott, jobb irányba persze, csak hát féltem őt. Mondtam neki, hogy le kellene venni róla a testvére szellemét.
- Fölvette a kisebb fiú szokásait.
Igen. A kisebbik fiam három diplomás volt, a negyediket akarta letenni. A nagyobbik fiamnak csak érettségije van. Nem szeretett tanulni. A kicsi nagyon szeretett, és a nagyfiam most olyanokkal foglalkozik, mint a kicsi. De azt hiszem, hogy ez így nem jó.
- Megállapítottuk, hogy itt maradt a fiú szelleme. Ezen úgy tudunk segíteni, hogy visszasegítjük a szellemét a túlvilágra.
Az a kislány, aki vele volt, szintén meghalt. Ha kimegyek a temetőbe, érzem, hogy nincs ott sem a lány, sem az Attila. Rideg az a temető. Hegedűs Mária elmondta, hogy Anna az édesanyjához tapadt. A kislány anyja viszont nem akarja elengedni. Ő is mondta, hogy amióta meghalt a fiam, tudja, hogy az Attila nincs az Annával. Én is éreztem, ezért úgy gondoltam, hogy eljövök egy olyan helyre, ahol nekem ezt meg tudják erősíteni.
Azt vettem észre, hogy mozognak a tárgyak. Arrébb mennek, mintha valaki arrébb rakná őket. Nem félek tőlük, sőt olyat érzésem van, hogy itt vannak mellettem, meg is tudnám érinteni őket. Próbálok odanyúlni és ellenállásba ütközök. Megyek a kis közlekedő folyosón és úgy érzem, hogy valaki áll előttem. Arrébb akarom rakni és mondom, menj innen, ne zavarj engem. Sokat vagyok éjjel egyedül. Nem félek, elbeszélgetek velük és mondom, hogy hagyjanak békén aludni, mert álmos vagyok. Borzasztó nagy zűrzavart csinálnak éjszaka. Fölébredek rá, és ha fölgyújtom a villanyt, mintha a világon semmi nem történt volna. Ugyanakkor érzem, hogy ott vannak és tologatnak dolgokat. Ha leoltom a villanyt, újrakezdik; motoszkálnak a számítógépemnél, a függönynél. Azelőtt sose hallottam őket.
Hegedűs Mária azt mondta, hogy évek óta vannak nálam, de csak a fiam halála után figyeltem föl a szellemvilágra. Kifinomulhatott az érzékszervem a szellemvilág felé. Most megnyugodtam, hogy eljönnek Önök és átsegítik a szellemeket a túlvilágra.
Tábornok u. 11/A. I. emelet
Tájékoztatást kaphat telefonon:
+36-1-251-4983
e-mail: info@szellemvilag.hu
Nagyobb térképre váltás