Egy szombati napon elmentünk vásárolni, amikor hazajöttünk, friss kenyér és kávéillat fogadott bennünket. A kenyérsütő nem volt bekapcsolva, mert nem hagyom őrizetlenül. Egy éjszaka felkeltem, kimentem a konyhába vizet inni, pipaszag fogadott. Senki nem dohányzik a házban, pipázni pedig egyáltalán senki sem. Először nem nagyon beszéltem ezekről a jelenségekről a férjemmel.
- A fürdőszobában is éreztük a szellem jelenlétét. Imádok forró vízben fürdeni, nagyon sokáig fekszem ilyenkor a kádban. Forró volt a víz, felette egy hideg sugallatot éreztem. Utólag megtudtam Hegedűs Marikától, hogy a fürdőszoba sarkában volt a szellem, akkor gondoltam, ő idézte elő a hideg sugallatot.
- Nagyon sokszor előfordult a fürdőszobában, amikor borotválkozni készültem, már óvatosan nyúltam mindenhez, mert gyakran lepotyogtak a tárgyak a polcról. Ilyenkor mindig azt hittem, ügyetlen vagyok, de megfigyeltem, hogy a tárgyak akkor is leesnek a polcról, ha én nem nyúlok hozzájuk. Arra gondoltam, van itt „valaki”, egy szellem.
- Kedves Terike, említetted, hogy a konyhában gyakorta olyan esetek történtek, mintha valaki kiütötte volna a kezedből a tárgyakat.
- Igen! Szó szerint így történt, kiütötte a szellem a kezemből a tejfölt, amikor sütöttem. Gyakran előfordult olyan eset, amikor szabályosan fogtam egy tárgyat, például a poharat, a pohár tartalma egyszerűen kiborult. A szellem elengedés óta már nyugodtan megyek a konyhába, nem tapasztalok ilyen jelenséget.
- A finomabb rezgéseket a feleségem jobban érzékeli. Nekem is volt egy tapasztalatom. A szemben élő idős szomszédasszony ismerte azokat, akik korábban a mi házunkban laktak. Amikor mi ideköltöztünk, felújítottuk, bontottuk a házat. Tíz éven át ez a szomszédasszony nagyon gyűlölt engem. Amikor kiléptem az utcára, szitkokat szórt rám. Ez sokszor kellemetlen volt számomra. Nemrég kint állt a kapuban, úgy éreztem, mondani akar nekem valamit. Nem voltunk beszélő viszonyban. Odamentem hozzá, megkérdeztem őt, mit szeretne mondani. Megfogta a kezem, és ezt mondta:
- Drága Sándor! Ne haragudjon rám!
Ezt összefüggésbe hozom azzal, hogy a szomszédasszonyomat a házunkban megtelepedő szellem motiválta a velem szembeni gyűlöletre, amiért én hozzányúltam ehhez a házhoz. Nemrég, amikor szellem-elengedésszertartásának keretében, a házban lévő szellem a túlvilágra került, a szomszédasszony gyűlölködő magatartása megszűnt. Ez az eset egy valós bizonyítéka annak, hogy szellem volt a házunkban.
Az unokáim, törtek-zúztak mindent a házban. Aranyosak, szépek, de mindent felborítottak, cirkuszoltak. A szellem-elengedés óta ők is jó irányba megváltoztak, mintha kicserélték volna őket. Azóta nagyon szeretnek hozzánk jönni.
- A két és fél éves unokámmal a Tiszaparton voltunk, a kertes házunkban. Megfürdettem, majd unokám arra kért, szeretne kinézni az ablakon. Unokám felhúzta a függönyt, és azt mondta: „Szegény bácsi, nem tud bejönni!”Kinéztem az ablakon, de senkit sem láttam. Unokám újra ismételte, hogy a szegény bácsi nem tud bejönni. Utána máris arra gondoltam, hogy a kisgyerekek látják a szellemeket. Férjemmel idehaza már gondoltuk is, kinek a szelleme lehetett ott.
- Én be tudom azonosítani a szellemet. Egy elhunyt öregúr tulajdona volt a telek, a szelleme a telekhez kötődött. A szelleme nem bírta elviselni, hogy mi a telkén vagyunk. Az öregúr halála után, amikor a telekre mentem, állandóan rosszul éreztem magam. Volt olyan eset, amikor sírógörcsöt kaptam. Éreztem azt, hogy az öregúr szelleme engem bánt.