- Tetszett ismerni a Csépe Klára nénit?- Igen, nagyon jól ismertem.
1966-ban, Szentháromság vasárnapján mentünk imádkozni Falloskútra, a szent helyre. Itt a testvérem extázisba esett. Testvérem elmondta, hogy megnyílt az ég, az égbe lépcső vezetett, a lépcsőkön angyalok álltak. Testvérem felment a lépcsőn, Szent Péter állt az ajtóban. A testvérem kérte, hogy hadd lépjen be, de Szent Péter elutasította azzal, hogy akkor már nem tud visszamenni a Földre.
Csépe Klári néninek ekkor jelenése volt, hogy jöjjön ki a szent helyre, mert nagy szükség lesz rá. A testvérem, amikor extázisban volt, azt hittem, meghal. Rosszul volt, nem vert a szíve. Csépe Klári néni imádkozott érte, szentelt vízzel meghintette testvérem homlokát. Ekkor észhez tért a testvérem. Sok kegyelemben részesültünk akkor. Olyakat láttunk, amely csak nagyon keveseknek adatik meg.
Odahaza a szívünk állandóan a szent helyre vágyott vissza, a Szűzanyához. Minden ünnepnap elmentünk a szent helyre, a kegyelmet is mindig megkaptuk.
- Látták Önök is a Szűzanyát?
A testvérem látta. Én 1971-ben láttam Szűz Máriát. Felkerestük a Szűzanya jelenésének szent helyeit, jártunk Fatimeban, Lourdesban, Czestochowában, Mariazellben, Altöttingben. Már öreg vagyok, fél lábbal a sírban, de most sem tudok otthon megmaradni, állandóan vágyom a szent helyekre.
Csépe Klári néninek senkije nem volt, aki mellé állt volna, vagy segített volna neki a problémáit megoldani. Mi mindig jártunk a szent helyre, egyszer vagy kétszer évente. 1966-ban Szentháromság vasárnapján is kint voltuk a szent helyen. A testvérem jelenést kapott a kápolnában, Csépe Klári néni otthon kapott jelenést. Mi azt gondoltuk, hogy a testvérem meghalt, kivitték őt a kápolnából, Klári néni mindenkit elküldött a helyszínről. Klári néni közreműködésével felébredt a testvérem. Jelenése olyan volt, mint amikor a lélek megy fel a fénybe. Másnap nekem mindent elmondott.
Csépe Klári néninek Rómába kellett mennie. Gondolkodott, kivel menjen? Két asszony jelentkezett, hogy elmegy vele. Szűz Mária azt kérte, hogy az egyik asszony ne menjen. Csépe Klári néni a testvéremmel ment ki Rómába. A pápának levelet írtak, hogy vegyék át a szent helyet. Mivel kommunizmus volt, semmilyen lépés nem történt, mindenkinek meg voltak kötözve a kezei. Nagyon sokat imádkoztunk a szent helyen. Mindig csodás jelenségeket láttunk.
Egyszer a keresztnél fehér virág volt, de olyan látvány volt, mintha piros színben lángolna. Megdörzsöltük a szemünket, nem tudtuk elképzelni, hogy lehet ez. Egyszer olyan esemény történt, mintha százan imádkoztak volna a kápolnában, ibolyaszínű fátyollal volt betakarva a kápolna. Amikor bementünk a kápolnába, egy ember volt csak ott. De kívülről olyan érzésünk volt, mintha százan imádkoztak volna.
Szűz Máriamágnesként vonzott minket magához. Csodálatos dolgokat művelt velünk, betegek voltunk, meggyógyított minket.
- Milyen betegsége volt?
Tüdőrákom volt. A Szűzanyakézrátétellel gyógyított meg. Két hétre rá, amikor már bírtam járni, elmentünk a szent helyre. Csépe Klári néni jött elénk, aki máris észrevette, hogy megkaptam a gyógyulás kegyelmét. Azt mondta, nekem még élnem kell.
Az utóbbi időben sokat szenvedek. Nagyon sok bajom volt, sokszor voltam műtve. Mindig csodálatos módon jobban lettem. A múlt héten voltam a kórházban, megállapították, hogy a gyomrom tele van olyan kinövésekkel, mint a fűrészpor, a beleimmel is gond van. Nem tudom, hogy a Szűzanya hogy gondolja, éljek-e még tovább, vagy felvisz a mennyekbe lakni?
Csépe Klári néni az egész életét elmesélte. Amikor az ura a fronton volt, gyakran imádkozott érte. Meglátta, hogy az ura a lövészárokban van. Klári néni a háborúban úgy érezte, hogy veszély leselkedik falujukra, Hasznosra. Látta a Szűzanyaa templom tetején, aki fátyolával betakarta az egész falut. A Szűzanya azt mondta Klári néninek:
- Kislányom ne aggódj! Nem éri vész a falut!
Csépe Klári néni kislánya betegséggel született, de meggyógyult. Még él ez a lány! Klári néni férje kicsit rossz volt. Amikor a testvéremmel felkerestük Klári nénit, nekem a férjével, Laci bácsival kellett beszélnem, mert nem hagyta őket békén.
- Csépke Klári néni barátnője volt az Ön testvére?
- Igen!
- Őt hogy hívták?
- Kovács Jánosné Galcsa Erzsébet.
- Ő is látó asszony?
- Igen! A mai napig lát, de ő ezt nem mondja senkinek.
- Hol lakik a testvére?
- Szurdokpüspökiben lakik.
- A Szurdokpüspökiben lévő szent helyről kapott valamilyen információt?
Az szájról szájra terjedt. A testvérem kiskorában is nagyon különös volt. Gyakran hallgatta, mit beszélnek az öregek. Ő mesélte nekünk, hogy Szurdokpüspökiben van egy remetebarlang, itt lakott egy remete, akinek látomása volt a Szűzanyával kapcsolatosan.
A Szűzanya azt mondta neki:
„Ott lesz majd a szent hely, ahol a szent kereszt kútja van!”
Régebben jártak oda búcsúsok. Azt mondják, valamikor egy cigányasszony belemosta a pelenkát a kútba, mivel belemosta, megszentségtelenítette a helyet. A remetének ezt elmesélte a Szűzanya, hogy ez neki nagyon fáj, sírt. Azt mondta, elhagyja ezt a helyet, elmegy egy csendes völgybe. A remete kérte őt, ne menjen el. A Szűzanya, amikor elbúcsúzott a remetétől, a határ szélén leszállt, innen intett búcsút a remetének. Ott, annak tiszteletére egy kápolnát építettek, ma is áll a falu szélén, fel van újítva.
Abban az időben jött ide Szentkútra a Szűzanya. Itt jelent meg a pásztorgyereknek, akit meggyógyított.
Évekkel később két asszony elment zöldet aratni a libáknak a szurdokpüspöki kápolna közelébe. Amint szedték a füvet, meghallották, hogy az égben nagyon szépen énekelnek. A két asszony nagyon megijedt, hazaszaladtak. Érzem, hogy a Szűzanya újra meglátogatja a szurdokpüspöki szent helyet.
- Meg fogja látogatni, azt a feladatot kaptuk, hozzuk rendbe azt a szent helyet Szurdokpüspökiben.
Szurdokpüspöki – Istenanyánk Szent kútja
Kovács–Magyar András bemutatja a Szent helyet:
Kattintson a képre: