
Drága Marikám!
Megdöbbenve, szomorúan állok Rád gondolva
Szemembe könnyeket csalva.
Hihetetlen, hogy többé nem láthatlak mosolyogva.
Nem hallhatom kedves szavaidat
Sok jótanácsot adva.
Vendégeidet szellemelengedés után
Megkönnyebbülve útra bocsájtva.
Felejthetetlen az a sok-sok jótett,
Amivel az emberek tiszteletét,
Ragaszkodó szeretetét megnyerted.
Életedben jó szíved vezérelt.
Híres volt figyelmességed.
Segíteni akaró kedved.
Mindenütt ott voltál, ahol segíteni kellett.
Rád mindig mindenben számítani lehetett.
Olyan voltál, mint egy csillag!
Ragyogtál és utat mutattál!
Sokaknak például szolgáltál.
Felnéztek Rád az emberek.
Tiszteltek, sokra becsültek, nagyon szerettek.
Szomorúan búcsúzunk most Tőled.
Különösen így, hogy nem láthatunk többé Téged.
Csak az hal meg, akit elfelednek.
Akinek emléke a szívünkben él,
Az velünk marad örökké.
Te jó voltál! Ezért szerettünk.
Szeretni fogunk, míg élünk.
Az úton megyünk tovább nélküled.
Hiányozni fogsz nagyon,
De velünk lesz emléked.
Nélküled szegényebb lesz az életünk,
De gondolatban sokszor Veled leszünk.
Marikám!
Téged várt ott fenn egy ország!
Ahová csak a jók jutnak be.
Pihenj meg!
Következő életben itt a Földön
Kedves ismerőseid
Várnak vissza Téged!
Kovácsné Tóth Klára